Menü
1976-ban végeztem a Színművészeti Főiskolán. Hosszú, de szerepekben gazdag vidéki évek után Budapestre kerültem.
1980 óta vagyok szakszervezeti tag. Tisztségviselőnek (titkárnak) a József Attila Színházban választottak meg („Téged úgy sem fognak kirúgni!” felkiáltással).
Később beválasztottak az országos elnökségbe is, amelynek 15 év után alelnöke, majd 6 évvel ezelőtt elnöke lettem. Az elnökséggel együtt azon dolgozunk, hogy a színházi dolgozók, művészek élet- és munkakörülményei javuljanak, jogi védelmet, tanácsokat kaphassanak és nagyon fontosnak tartjuk, a megfelelő bérezést is.
1956. január 8-án születtem Budapesten. 1972-től 1981-ig amatőr színész voltam a budapesti Metró színpadnál és a székesfehérvári Videoton színpadnál. 1981 óta vagyok a Kaposvári Csiky Gergely Színház színésze.
Karmester, zeneszerző.
Tanulmányait a Liszt Ferenc Zeneakadémián (1958-1963) – zeneszerzés, zeneelmélet szakon folytatta.
Zenei munkatársként került az akkor még Fővárosi Operett Színházhoz a hatvanas évek elején. Ezt követően dolgozott a kecskeméti Katona József és a veszprémi Petőfi Színháznál. 1974-től tagja a Fővárosi, illetve Budapesti Operettszínháznak. Dirigálta az összes nagyoperettet. Számtalan ősbemutatón dolgozott. Saját műveket is komponált. Mintegy 20 kísérőzenét írt. Műveit számos kül- és belföldi színház bemutatta.
Szakmai tevékenységein túl, évtizedek óta az Operettszínház szakszervezeti vezetője és a SzíDoSz elnökségének tagja.
Tíz éve szolgálom a szakszervezetet a Debreceni Csokonai Színházban. Harmadik éve folytatok jogi tanulmányokat, a munkajog a szakterületem. Negyven éven át énekesként éltem az életem, így pontosan tudom, mennyi alázattal és lemondással jár ez a hivatás. A siker és a csillogás mit sem ér azok nélkül, akik a mindennapok hőseiként láthatatlanul, a háttérből teremtik meg a színház nevű csodát. Én mindenkiért dolgozom, rivaldán innen és túl.
„Nem elég a célt látni, járható útja kell! Nem elég útra lelni, az úton menni kell! Egyedül is! – Elsőnek, elől indulni el! Nem elég elindulni, de mást is hívni kell! S csak az hívjon magával, aki vezetni mer.” (Váci Mihály: Még nem elég-részlet)
Még főiskolás koromban lettem szakszervezeti tag. Akkoriban még társulati rendszer volt, aki nem tartozott közösséghez, szinte közveszélyes munkakerülőnek számított. A Szakszervezet is ilyen közösség volt.
Sok segítséget kaptunk pl. autó vásárláshoz, építkezéshez, művészi alkotás létrehozásához, lemez készítéshez…
Kamatmentes hitelt kaptunk, ami abban az időben óriási előnyt jelentett az átlag polgárokkal szemben.
Sajnos sok hiba is becsúszott, a múlt évszázad vége felé nemtörődöm képviselők részéről és apadni kezdett a tagság.
Néhány éve a kollégáim bizalmából az Elnökség tagja lehettem, és jobban rálátok a színház világára, a kollégáim sorsára, ami egyáltalán nem rózsás.
Sok feladatunk van! Javítani az anyagi megbecsülésen, az életpálya modell szorgalmazása, a társulati lét fontosságának hangsúlyozása, a bajba jutott kollégák istápolása, a művészi alkotó kedv életben tartása.
Mindezt csak együtt tudjuk kiverekedni.
Ha sokan akarjuk és támogatjuk egymást sikerülni fog!
1970-ben, miután elvégeztem a Színház- és Filmművészeti Főiskolát, A Vígszínháznál kezdtem pályafutásomat. 1973-tól 1976-ig a Budapesti Gyermekszínház tagja voltam, egyidejűleg az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának pszichológia szakára jártam, ahol 1976-ban diplomáztam. Számos színházi, film és szinkron szerep után 2020-ban veszem át a színészi Aranydiplomát.
Pályám kezdete óta vagyok szakszervezeti tag. Jelenleg a szabadfoglalkozású színészek alapszervezetének elnöke, és a Színházi Dolgozók Szakszervezetének elnökségi tagja vagyok.
A mai színházi helyzet súlyos kihívásainak megoldásaival csak együtt tudunk megküzdeni. Nincs itt az ideje az egyéni alkuknak. 100 éves nagy múltú szakszervezetünk segít abban, hogy ezt a harcot senkinek ne kelljen egyedül kelljen megvívni.
2013-ban végeztem a Magyar Táncművészeti Főiskolán. Azóta, hivatásos balettművészként a Győri Balett társulatának lehetek tagja, ahol leggyakrabban neoklasszikus és kortárs koreográfiákban lépek fel.
2017-ben pedig klasszikus balett táncpedagógusként is diplomát szereztem. A közösség képviseletével már főiskolás koromban megismerkedtem, a hallgatói önkormányzat elnökeként segíthettem társaimat. 2014-ben hasonlóan nemes feladat talált rám, azóta vagyok a Színházi Dolgozók Szakszervezete Győri Balett Alapszervezetének titkára.
Megtisztelő érzés, hogy 2019 óta a SzíDoSz Elnökségének is tagja lehetek. Hiszek abban, hogy a mindennapos fejlődés nem csak szakmailag, hanem emberileg is épít, amivel önmagunk mellett szeretteinket, embertársainkat is segítjük!
“A közösség olyan emberek csoportja, akik egyetértenek abban, hogy közösen fognak növekedni.”
1976-ban végeztem a Színművészeti Főiskolán, és 21 évig éltem a vidéki színészek, számomra jó, remek munkákkal teli életét. Jó érzés volt, hogy gondolkodtak bennem.
Emlékeimben úgy él, hogy mi már a főiskola vége felé szakszervezeti tagok lettünk, de ugyanúgy, mint a mai kezdő színészeket, minket is elsősorban a munka, a játék érdekelt.
Nagy előnyt jelentett, hogy tisztességes fizetést kaptunk az első évben, ami alá már nem lehetett menni. Úgy gondolom, hogy ez a szakszervezetnek is köszönhető volt.
A vidéki színházakban a szakszervezet elsősorban a helyi problémákkal foglalkozott, művészeti dolgokba nem szólt bele.
A 2000-es évektől, szabadúszó színészként kétszer is kaptam támogatást 1- 1 produkcióra.
A szakszervezet jogászai sokat segítettek pl. a szakmai nyugdíjam lebonyolításában. Az EJI vezetői szintén értünk dolgoznak.
Én hiszek az közösség erejében.
2013 óta dolgozom a Pro Kultúra Sopron Nonprofit Kft-nél. 2017-től a Fertőrákosi Kőfejtő és Barlangszínház projekt menedzsere vagyok. Ez egyszerre szervezést és a terület művészeti titkári teendőit jelenti, valamint marketing, közönségkapcsolat, egyszóval: mindenes lettem.
Miután ez egy nyári játszóhely, télen a Soproni Petőfi Színház színházi titkáraként tevékenykedem. Télen és nyáron a feladatom: főállású „pletykás”, ami nem csak szóbeli hasznos marketing tevékenység, hanem gyakran hallatom a szavam a kollégák érdekében.
2017 óta vagyok szakszervezeti tag. 2019 óta alapszervezeti titkár, valamint a SzíDoSz Elnökségének tagja.
2018 óta a civilekből alakult Soproni Színházpártoló Egyesület titkári teendőit is ellátom. Büszke vagyok arra, hogy a szakmai és érdekképviseleti munkám elismeréseként 2019. decemberében Sopron Megyei Jogú Város hivatalos elismeréseként a Sopronért Emlékérem kitüntetésében részesültem.
Magyar színésznő, dokumentumfilm rendező, művelődésszervező.
1989-ben felvételiztem a Színművészeti Főiskolára. A sikertelen felvételi után Vámos László, a Nemzeti Színház akkori igazgatója javaslatára jelentkeztem a Nemzeti Színház Stúdiójába, ahova sikeresen bejutottam.
A Bodnár Sándor szellemiségét tovább vivő iskolában az oktatás mellett, a színpadi gyakorlati képzés és műhelymunka rendkívül erős szakmai alapot jelentett, ami a mai napig meghatározza a színházról, a színészetről és az előadóművészetről való gondolkodásomat.
Pályám kezdetén lettem a Színházi Dolgozók Szakszervezetének tagja, ahol 2014-ben megválasztottak a SzíDoSz Szabadfoglalkozásúak Alapszervezetének titkárává, majd az elnökség tagjává.
2010-ben a Eötvös Loránd Tudományiegyetemen szereztem művelődésszervezői diplomát.
Fontosnak tartom, hogy a színházakban dolgozók egy olyan nagy múltú szakmai érdekképviseleti szervezetnek legyenek a tagjai, amely a segítség nyújtás mellett, összefogja a tagságot, és új távlatokat nyit meg előttük.
Egykori osztályfőnökömet Csernus Mariannt idézve: „Hosszú és rögös ez a pálya, de
számunkra nincs szebb.”
1978-ban végeztem a Szinház- és Filmművészeti Főiskolán.
Játszottam Veszprém, Kecskemét, Miskolc, Sopron, Szeged színházaiban. Két gyermekem születése után, először a budapesti Nemzeti Szinházhoz, majd a Radnóti Szinházhoz, 2012-ben a József Attila Szinházhoz szerződtem, ahol jelenleg is játszom, drámai és vígjátéki szerepeket egyaránt.
A szakszervezetnek évtizedek óta tagja vagyok. „Vezetői” szerepben csak az utóbbi időben. Fontos számomra a rászoruló emberek segítése. Bízom benne, hogy ebben a pozícióban tevékenyebb tudok lenni, mint egyszerű tagként.
Egynek minden nehéz; soknak semmi sem lehetetlen.
1969 óta vagyok szakszervezeti tag, jelenleg megtisztelő feladatként az elnökség munkájában vehetek részt, remélem hasznosan.
1969 diplomázásom óta folyamatosan színművészként dolgozom. 1986-tól vagyok szabadúszó, illetve kényszervállalkozó színész, – ennek minden előnyével, hátrányával!
Az évek alatt sok segítséget kaptam a szakszervezetünktől.
Mindig is küzdöttem a jogainkért; annak megtartásáért és kibővítéséért.
Remélem sorainkat minél hamarabb sok új és fiatal erősíti.
1998 óta vagyok a Budapesti Operettszínház közalkalmazott színésze. 2001 és 2018 között a színház Közalkalmazotti Tanácsának elnöke voltam. 2014 óta vagyok a Szidosz elnökségi tagja. 2018-ban szereztem színháztudományi mesterdiplomát. A színház az életem. Ebben a közegben szeretem (szeretném) otthon érezni magam. Nagy a félelem a szakmában. „Hallgass, hamarabb szabadulsz!” „Egyetértek, de nem merek beleállni az ügybe, mert az igazgatóm megharagszik rám és kirúg.” Ezeknek a mondatoknak nem szabadna elhangozni soha! Próbáljunk összefogni! Együtt erősek vagyunk! CSAK EGYÜTT vagyunk erősek!
A Nemzeti Színház Stúdiójában eltöltött 1 év után a Színművészeti Főiskola következett, majd nyolc év újból a Nemzetiben, immár diplomás színészként. Önálló estjeimmel Magyarországon, a határokon túli magyarság előtt lépek fel. Műsorommal Európában számos helyre, de a tengeren túlra is eljutottam.
1990 óta Nyíregyházán élek, a Móricz Zsigmond Színház tagjaként elkötelezetten küzdök azért, hogy
Magyarország színházi élete ne csak Budapestről szóljon. A Magyar Művészeti Akadémia levelezőtagjaként is ezekkel a projektekkel támogatom nem fővárosi, pályakezdő kollégáimat.
10 éve tanítok Nyíregyházán a Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskolán Beszédművelés-
tantárgyat kispapoknak. Diplomás mentálhigiénikus vagyok, valamint a SZFE-n színházi nevelésből is szereztem diplomát 2014-ben.
Egész eddigi életem a kultúra és a művészetek, valamint a kommunikáció és az érdekképviselet körül forgott. 2007-ben végeztem a Kaposvári Egyetem Művészeti Karának színész szakán. Ezután 2012-ig a
Szegedi Nemzeti Színház, majd 2012-től jelenleg is soproni Petőfi Színház társulatának tagja vagyok. Főiskolás éveimben a sárvári kereskedelmi rádióban, illetve a Magyar Televízió Szombathelyi tudósítói irodájánál is dolgoztam. A Szegedi Nemzeti Színháznál töltött éveim alatt pedig a Magyar Rádió munkatársa is lehettem a szegedi körzeti stúdión keresztül.
Középiskolai éveim óta jelen van az életemben az érdekképviselet, hiszen a gimnáziumi diákönkormányzat elnöke, majd a Kaposvári Egyetemen – máig egyetlen színész szakos hallgatóként – két évig a kari hallgatói önkormányzat elnöke voltam.
A SzíDoSz soproni alapszervezetének 2014-es újjáalakulása óta betöltöm az alapszervezet elnöki tisztségét, 2019- ben pedig az országos elnökség tagjává is választottak. Alapelvem szerint az érdekképviseleti munkában a tárgyalások és a személyes kapcsolatok, a partnerek nyelvén való kommunikáció vezetnek eredményre. Az országos elnökségben a külső és belső kommunikáció elősegítését, valamint a fiatal, pályakezdő művészek, színházi dolgozók megnyerését tekintem feladatomnak.
Középiskolás korom óta tagja vagyok a Szakszervezetnek. Háttér dolgozóként különösen fontosnak tartom a színpad mögött tevékenykedő kollégáim egyenlő jogait és megfelelő érdekképviseletét. Jelenleg a Magyar Színház Öltöztető és Jelmeztárát vezetem.
Szabadságharcos vagyok, de a csatározások helyett inkább üljünk le és beszéljünk a problémákról.
A 85 éves magyar szinkron megérdemli, hogy a benne dolgozóknak legyen érdekképviselete.
Számomra a SzíDoSz Szinkron Alapszervezetben végzett munka egyszerre kihívás és büszkeség, hiszen a kollégáimért, az ő jobb munkakörülményeikért, a szakma fennmaradásáért és fejlődéséért dolgozunk. Ha sikerül elérnünk valamit, az nem egyetlen embernek lesz jó, hanem mindenkinek, aki azon a szakterületen dolgozik – ez pedig erőt ad a folytatáshoz.