Kedves jelenlegi és leendő Tagtársaim!
A 2024-es esztendő komoly változásokat indított el a Színházi Dolgozók Szakszervezetében (SzíDoSz). Az áprilisi tisztújító kongresszuson az alapszervezeteink világos jelzést adtak és konkrét utat jelöltek ki, hogy milyen formában és hogyan képzelik el az érdekképviseletünk jövőjét. Az országos ügyvezető elnökség tagjai ezt az utat követik és soha nem látott aktivitással próbálják a SzíDoSz befolyását növelni. Bár ez a munka nagyon hosszadalmas és az eredmények sokszor csak évek múltán látszanak, meggyőződésünk, hogy az elmúlt fél évben komoly eredményeket sikerült elérnünk. Annak ellenére sikerült sok minden, hogy az érdemi munka csak szeptemberben kezdődhetett meg, mivel a kongresszus határozatait – beleértve az új elnökség bejegyzését is – csak ekkor hagyta jóvá a bíróság.
Olyan megállapodásokat kötöttünk, amelyek tagjaink számára jelentős előnyöket biztosítanak. Gondolok itt a TrendoDental fogászati klinikával történő együttműködésre, az elkészült kollektív szerződésekre, a MASZK Országos Színészegyesülettel tető alá hozott partneri megállapodásra, vagy a Közművelődési és Közgyűjteményi Dolgozók Szakszervezetével való együttműködésre. Erélyesen hallattuk hangunkat a munkahelyi balesetek ügyében, és igyekeztünk az ágazatot érintő tervezett jogszabályváltozásokkal kapcsolatban is proaktív szerepet vállalni. A munka java azonban még előttünk áll.
2025-ben várható az előadó-művészeti törvény átfogó reformja. Fontos, hogy a munkavállalók érdekei az eddigieknél erősebben jelenjenek meg a jogszabályban. Erre vonatkozóan több körben tettünk javaslatokat a területért felelős miniszternek. Fontosnak tartjuk, hogy a színházi háttérdolgozók helyzetét is tisztázza a jogszabály. Elengedhetetlennek gondoljuk a művészi életpálya-modell bevezetését is, amely garantálná a kiszámítható bérezést a magyar kőszínházakban dolgozók számára, és ennek keretében látnánk esélyt arra is, hogy a vállalkozóként dolgozó kollégák anyagi megbecsültsége is emelkedjen. Szintén jogi szabályozást igényel a mesterséges intelligencia térnyerése. A film és szinkron területén már most tapasztaljuk, hogy akár trükkökkel, akár szerződésekkel olyan helyzet állt elő, amiben az emberi munka, a valós művészi teljesítmény kiiktatható, a munkavállaló kizsigerelhető, önhibáján kívül átverhető. Nem engedhetjük meg, hogy művészetnek hívják azt, amit az ember helyett egy gép végez el. Ebben az ügyben kérlelhetetleneknek kell maradnunk. Hivatásunk jövője a tét. Ha nem figyelünk, ha nem lépünk időben, ha nem fogunk össze, már rövid távon is komoly veszélyek várnak ránk.
Nem a mesterséges, hanem a nagyon is „természetes” valóság a lakhatási válság Magyarországon. Ez sajnos a művészvilágban is érzékelhető. A 2025-ös esztendőben zászlónkra tűzzük a színházi szolgálati lakások helyzetének felmérését. Kezdeményezni fogjuk, hogy a színházzal rendelkező vidéki városokhoz hasonlóan a fővárosban is legyen művészház, ahol a pályakezdő, vagy a hirtelen anyagi gondokkal küzdő kollégák egy-két évre, helyzetük tisztázásáig otthonra lelhetnek.
Ehhez szorosan kapcsolódik az a mára kézzel fogható helyzet, miszerint a színházi szakma társadalmi megbecsültsége a 90-es évek elejéhez képest jelentősen romlott. Ennek javítására olyan összefogásra van szükség, amelyben az ágazatban tevékenykedő intézményeknek, szervezeteknek át kell gondolniuk a szakma becsületéhez való viszonyát. A társadalmi megbecsültség hiánya abban is érzékelhető, hogy – tán még a COVID idején sem – fordultak ennyien hozzánk szociális segélyért. Szakszervezetünk alapítványának, a Segítsünk Alapítványnak forrásai azonban végesek. A pályázati lehetőségek számának drasztikus csökkenésével csak adományokra számíthatunk, ezért vált elengedhetetlenül fontossá, hogy idén egy nagyobb jótékonysági gála keretében gyűjtsünk pénzt a rászorulókat segélyező szervezetünk számára. Célunk, hogy minél több olyan fórum álljon rendelkezésre, ahol kizárólag szakmai alapon gondolkodunk az ágazat jövőjéről. Ezért az Országos Színházi Találkozón szakmai konferenciákat szervezünk, amelyeken a legégetőbb kérdéseket igyekszünk megvitatni. Folytatjuk a stratégiai együttműködéseket és további partnereket is keresünk, hiszen fontos, hogy a tagságunk élet- és munkakörülményeit fejleszteni tudjuk.
Ami pedig a belügyeinket illeti: az áprilisi kongresszusunkon egy átfogó Alapszabály módosításra lesz szükség, mivel szakszervezetünk alkotmányát már meghaladta a kor. Ennek előkészítése jelenleg is zajlik. Az országos és alapszervezeti vezetőket továbbra is ösztönözzük, hogy vegyenek részt a szakszervezeti vezetők számára indított képzéseken, hiszen át kell formálnunk a rólunk kialakult képet. Ezt a munkát a már meglévő tagságunknál kell elkezdeni.
A világ megváltozott, sőt egyre gyorsabban változik! Lépést kell tartanunk vele. Ma már a szakszervezeti mozgalom nem egy szolgáltató, az emberektől független, misztikus intézmény. A szakszervezetek igenis komoly szereplők lehetnek, ha megértjük, hogy tőlünk nem csak kérni kell. Persze, azt is lehet. De meg kell tanulnunk feltenni a kérdést: mit adhatunk mi, mint tagok a szakszervezetnek? Mert együtt vagyunk csak erősek, a 2025-ös célokat is összefogva érhetjük el! Taglétszámunk dinamikus növekedése számomra azt mutatja, úton vagyunk. A színháziak már értik, mi a feladat!
Maradjunk az úton! Összefogásban, sikerekben és szeretetben gazdag boldog új évet kívánok mindenkinek!
Savanyu Gergely
a SzíDoSz elnöke
