Kedden kísérték utolsó útjára Mihályi Győző Jászai Mari-díjas színművészt, érdemes művészt, a Színházi Dolgozók Szakszervezetének (SzíDoSz) korábbi elnökét. A gyászszertartáson a szakszervezet képviseletében Savanyu Gergely elnök, Kovács Éva Rebecca alelnök, Pucsekné Bálint Gyöngyi főpénztárnok és az elnökség több tagja is lerótta kegyeletét, de jelen voltak a SzíDoSz korábbi vezető tisztségviselői és a társszervezetek vezetői, munkatársai is.
A gyászoló család mellett sok kolléga, barát és tisztelő jelent meg a budapesti Farkasréti temetőben felállított ravatalnál, ahol először prof. dr. Békési Sándor teológus, filmrendező búcsúzott Mihályi Győzőtől. Elmondta, hogy először a Szent Gellértről szóló film hangutómunkáinál találkoztak, ahol a színész a címszereplő hangját kölcsönözte és a sors furcsa fintoraként Szent Gellért emléknapján kerül sor a búcsúztatóra. „Fel akartalak hívni, de elkéstem. Elkéstünk többen is” – utalt a váratlan halálesetre a professzor, majd hozzátette Jézus is elkésett Lázár temetéséről, de ő akkor is előttünk járt már, hiszen aki benne hisz, nem hal meg soha, az örökké él, márpedig Mihályi Győző mélyen hívő ember volt.
Pozsgai Zsolt író, rendező búcsúbeszédében felidézte közös munkáikat és kiemelte Mihályi Győző erős szociális érzékenységét. „Sokszor megkeresett, sok terve volt. A tervei nagy része arról szólt, hogyan lehetne méltó munkához juttatni a szerinte méltatlanul félreállított kollégákat. Nagyon szerettem ezért. Ezért is!” – fogalmazott Pozsgai, aki szerint Mihályi Győző mindent eljátszott, amit eljátszhatott Kaposváron, Miskolcon, a József Attila Színházban és a Nemzeti Színházban, de „lett még volna hátra egy-két felvonás”.
A család és egyben a közönség nevében Keller Mátyás, Mihályi Győző fiának gyermekkori barátja búcsúzott, aki felelevenített egy évtizedekkel ezelőtti történetet, amely könnyen tragédiával végződhetett volna és amely rávilágított a színész nyugodt és szerethető természetére. „Ekkor belépett a művész úr… Hosszú szárú fekete kabát, fején egy kalap, egyetlen nagy levegővétel és elfújta a lángot. Hosszú csend, amit azzal tört meg, hogy <Gyerekek! Mi volt a terv? Ilyet ne csináljatok!> Mindezt ugyanazzal a nyugodt hanggal, amivel szokott beszélni… Nem árult el a szüleimnek, hogy a gyerek majdnem felgyújtotta az otthonát… Dolgoztam színházi büfében, voltam fotóriporter, már nem hozza ki belőlem egy-egy híresség látványa a <Nézd, ki jön ott az utcán!> érzést, de ha meghallom az ő hangját… akkor büszkén mondom, bárki is van mellettem, hogy őt ismerem, a fia osztálytársa voltam általánosban.”
A kollégák nevében Blaskó Péter, a Nemzet Művésze tartott búcsúbeszédet. „Egy betegtől el lehet búcsúzni. Tőled nem lehetett, mert megdöbbentően váratlanul mentél el.” Blaskó Péter felidézte a Miskolci Nemzeti Színházban eltöltött éveiket, az anekdotázásokat, az akkor szövődő és örökké tartó barátságot. Ezt követően Mihályi Győzőt római katolikus szertartás szerint búcsúztatták és kísérték utolsó útjára. Örök álmát a Farkasréti temető Művész-parcellájában alussza.
Mihályi Győző 2014-től két cikluson át vezette a szakszervezetet, korábban alelnökként és elnökségi tagként vett részt az érdekképviselet vezetésében, illetve haláláig elnökölte a SzíDoSz Segítsünk Alapítványát. A Színházi Dolgozók Szakszervezete és a József Attila Színház is saját halottjának tekinti.
„Adj, Uram, örök nyugodalmat neki, és az örök világosság fényeskedjék neki! Ámen.”
Kiemelt kép forrása: József Attila Színház
