A színházi szakma képviseletében mély aggodalommal és felelősséggel fordulunk a nyilvánossághoz. Vannak pillanatok, amikor a hírversenynek meg kellene állnia, amikor nem a kattintások száma, nem a lájkok gyűjtése, hanem az emberi élet és az emberi méltóság védelme a legfontosabb. Persze ennek mindig a legfontosabbnak kellene lennie: az emberi méltóság a mindenkit megillető emberi rang.
A sajtó szabadsága és felelőssége elválaszthatatlan egymástól. Ahogy a közszereplői lét és a személyiségi jogok figyelembevétele sem zárják ki egymást. A színész a színpadon a testét, a hangját, a jelenlétét adja a közönségnek – de ettől az élete még nem közkincs. A magánélethez, a méltósághoz és a nyugalomhoz való jog őt is ugyanúgy megilleti.
Az elmúlt napok történései ismét rámutattak, milyen súlyos következményei vannak annak, ha a sajtó – beleértve ma már a közösségi médiát is – a szenzációhajszolás, a kattintás- és nézettségvadászat logikáját helyezi a személyiségi jogok és az emberi méltóság elé. Emberi tragédiák részleteinek felelőtlen közlésével nemcsak a
gyógyulás esélyeit teszik kockára, hanem családtagok, barátok, kollégák lelki biztonságát is súlyosan megrendítik – ezzel pedig további tragédiákat idéznek elő. Ezért is látjuk úgy: ami most történik, az példátlan határátlépés. Meggyőződésünk: a tájékoztatás felelősséggel jár. De a nyilvánosság szolgálata soha nem jelentheti a személyes tragédiák kisajátítását és áruba bocsátását. Igenis, van olyan helyzet, amikor a nem tájékoztatás erkölcsileg, jogilag, etikailag a helyes út. Az állandó kattintásversenyben ugyanis mára odáig jutottunk, hogy személyes válságok, emberi tragédiák, fájdalmak, szenvedések egyes médiumokban nyers tartalommá silányulnak. Ez nem csak szakmailag vállalhatatlan. Aki ilyet tesz – az embertelen.
Az emberi élet és méltóság semmilyen hírértékkel nem mérhető össze. Az emberi jogok tisztelete nem választható, hanem alapvetés. A tájékoztatás értéke pedig csak akkor marad meg, ha mindenekelőtt tiszteletben tartja az embert. A jogalkotó szerint a közszereplőnek ugyan többet kell elviselnie hírneve, becsülete, méltósága vonatkozásában, nem köteles azonban elviselni magánélete részleteinek közszemlére tételét, ha azok nincsenek összefüggésben tevékenységével.
A média képviselőinek is részt kell vállalniuk abban a felelősségben, amely nem csupán a kattintások számáról, hanem emberek életéről szól. Tisztelet a kivételnek, azoknak az újságíróknak és szerkesztőségeknek, akik – az emberi méltóság, a jogszabályok és a sajtóetika figyelembevételével – nem vesznek részt a részletekben vájkáló, szenzációéhes versenyben. Ők mutatják meg, hogy lehet másképp is – méltósággal, felelősséggel, emberséggel.
Magyar Színházi Társaság
Színházi Dolgozók Szakszervezete
MASZK Országos Színészegyesület
