A búcsúztatókban Veled kapcsolatban legtöbbször az ‘adni’ főnévi igenév hangzott el… igen, mert Te olyan sokat adtál: vidám perceket, egy huncut mosolyt, a gyönyörű és művelt hangodon megszólaltatott muzsikát, mélyen megélt színészi pillanatokat, vagy olykor már-már túlzónak tűnő, áradó dícséretet… Valószínűleg úgy dícsértél, ahogyan Te szeretted volna, hogy dícsérjenek.
Sokszor és sokat adtál, hogy Te ebből mennyit kaptál vissza, azt többé már nem tudod elmondani nekünk…
Most biztos örülnek Neked a mennyei társulatnál, csak a föld lett szegényebb egy nyughatatlan zsenivel…
Gábor Maros, “Itt van a nyugodalmas éj”, pihenj meg hát, és hagyd ránk az emlékezést!
“Nanu Nanu!”
szöveg, fotó: Magócs Ottó