A Császár Angela és Sinkovits-Vitay András szervezésében megvalósuló, augusztus 2-án tartott eseményen a rövid beszédek után örmény szokás szerint füstölőt gyújtottak a megemlékezők, valamint elénekelték a Serkenj fel, kegyes nép című népdalt.
A megemlékezéssel egy időben Szegeden emléktáblát avattak Agárdy Gábor szülőházánál, a Széchenyi tér 3. szám alatti kapubejáróban. Az eseményen beszédet mondott Barnák László, a Szegedi Nemzeti Színház főigazgatója, felidézve a színész életének legfontosabb állomásait.
„Egy újszülött családba érkezése mindig nagyon fontos dolog.
Száz év után pedig teljes joggal és büszkén azt kell mondanunk, hogy ez az 1922. augusztus 2-i esemény ott hagyta nyomát a városunk, a nemzetünk kultúráján”
– mondta el a táblaavatón Kozma József Szeged Önkormányzatának nevében.
Táblaavatás Agárdy Gábor tiszteletére (Fotó/Forrás: Szabó Luca / Szegedi Nemzeti Színház)Agárdy Gábor 1922. augusztus 2-án született Szegeden. Már nyolcévesen játszott a szegedi szabadtéri színpadon, tizenöt éves korában szerződött a szegedi Városi Színházhoz. Az Országos Színészegyesület színésziskolájában 1938-ban végzett, ezután három évig szülővárosában játszott, majd egy vándortársulattal járta az országot. 1949-től a Miskolci Nemzeti Színház tagja lett, majd 1952-ben Gáspár Margit a Fővárosi Operettszínházhoz szerződtette Latabár Kálmán és Feleki Kamill „helyettesének”, emiatt nehezen fogadta el őt a közönség. Három év után átszerződött az akkor Ifjúsági, később Petőfi Színházba, ahol – saját bevallása szerint – pályafutása legszebb tizenkét esztendejét töltötte el. A Petőfi Színház 1964-ben megszűnt. A Nemzeti Színház igazgatója, Both Béla rábeszélésére az ország első színházához szerződött, ahol sok szép, drámai feladatot kapott. 1985 után nyugdíjasként játszott, 1989-ben örökös tag lett a Nemzetiben.
Agárdy Gábor sokoldalú karakterszínész volt, komikus szerepeit éppolyan pontosan fogalmazta meg, mint a drámai jellemeket.
Filmekben gyakran formált meg parasztszerepeket, illetve karakterfigurákat (Égimadár, Csempészek, Akiket a pacsirta elkísér, Délibáb minden mennyiségben, Egy magyar nábob, Egri csillagok, Retúr). Utolsó filmszerepét 2005 nyarán a Márai Sándor azonos című regényéből készült A gyertyák csonkig égnek című filmben, testi fájdalmait legyőzve alakította. Alakításáért 2006-ban megkapta a Magyar Filmszemle Életmű-díját, amelyet személyesen már nem tudott átvenni.
A közönség kedvence volt, még 83 évesen is játszott, majdnem hetven évet töltött színpadon, több nemzedék örömére. Hosszan tartó betegség után, 2006. január 19-én hunyt el Budapesten. A Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra, síremlékére egy Márai-idézetet véstek: „Amíg az embernek dolga van a földön, él.”
Forrás: fidelio.hu, Fejléckép: Agárdy Gábor sírja (forrás: Magyar Színházi Társaság)
