A Szegedi Nemzeti Színház Kisszínházában tartották az Országos Színházi Évadnyitót, ahol Savanyu Gergely elnök, Kálóczi Orsolya ügyvezető titkár és dr. Gál Andrea ügyvéd képviselte a Színházi Dolgozók Szakszervezetét (SzíDoSz). A szakmai napot kísérő konferencián, kerekasztal-beszélgetéseken szó volt az új előadó-művészeti törvényről, a színházi biztonságról, a háttér szakmák helyzetéről is.
A konferenciát megnyitó Vidnyánszky Attila a Magyar Teátrumi Társaság elnöke, a Nemzeti Színház vezérigazgatója, beszédében megemlékezett Mihályi Győzőről, a SzíDoSz néhány napja elhunyt korábbi elnökéről. Ezt követően szót ejtett a vidéki színjátszás fontosságáról, és elengedhetetlennek nevezte egymás meghallgatását, a fontos problémák és helyzetek körüli párbeszédet.
Kiss János a Magyar Művészeti Akadémia alelnöke arra biztatta a jelenlévőket, hogy gondolják újra a kulturális TAO-t, dolgozzanak ki egy átlátható rendszert, ami újra a fejlődő kultúra segítségére lesz. „A gazdagok fizessenek a kultúra érdekében. Azok, akik szeretik a színházat, az operajátszást, a táncművészetet és a művészeteket.” – mondta.
dr. Fülöp Péter a kaposvári Csiky Gergely Színház igazgatója, a Magyar Teátrumi Társaság titkára az újra indított Országos Színházi Találkozó tapasztalatait összegezve elmondta, hogy ha nem is sikerült betemetni azokat az árkokat, amelyek a magyar színházi életben keletkeztek, de legalább egy hidat képeztek a szakadék fölött.
Kiss Domonkos Márk a Déryné Program vezetője kiemelte, hogy a fiatalokat megszólító színházi projektek, mint az általános iskolásoknak szóló Lázár Ervin-program, vagy az egyetemistáknak szóló Csontváry-program kiegészült a középiskolások részére megalkotott KultUp-programmal, amelyben leginkább színházi nevelési módszerrel létrejött előadások szerepelnek. Valamennyi szegmens a Déryné Program szervezésében fut, és várják azon társulatok jelentkezését is, akik szeretnének ezekben részt venni.
Fekete Péter korábbi kultúráért felelős államtitkár, a Fővárosi Nagycirkusz főigazgatója bemutatta a színházi dolgozók számára megalkotott húsz órás biztonságtechnikai kurzust, amely a Budapest Cirkuszművészeti és Kortárstánc Főiskola égisze alatt jön létre. A színház és a cirkusz is veszélyes üzem – mondta el Fekete Péter – és a veszélyekről mindenképp beszélni kell, akár egy ilyen kurzus formájában, amelyben különböző szakemberek lesznek az előadók. A tanfolyam költségeit színházanként két fő részére a minisztérium állja.
A nap folyamán több témában is kerekasztal-beszélgetést tartottak. Az első a színházi biztonságról szólt. A szekciót F. Tóth Benedek, az Index főszerkesztő-helyettese, kultúra rovatának vezetője moderálta, beszélgetőtársai dr. Gál Andrea a SzíDoSz jogásza, Savanyu Gergely a SzíDoSz elnöke, Tóth Kázmér, a színházi díszleteket gyártó Scabello Bt. ügyvezetője, Lakatos Gergely, a Színháztechnikai Szövetség elnöke, Kramcsák János, a Miskolci Nemzeti Színház műszaki vezetője és Lipics Zsolt, a Pécsi Nemzeti Színház igazgatója voltak.
Gál Andrea elmondta, hogy alig talált olyan színházat, amelynek biztonsági szabályzata elérhető lett volna. Kivételként, és egyben követendő példaként említette a Vígszínházat, ahol egy rendkívül részletes szabályozás áll rendelkezésre.
Tóth Kázmér hangsúlyozta, hogy egy színház igenis tud biztonságosan működni, ám a médiavisszhang és szenzációhajhászás közepette olyan butaságok is megjelenhetnek, mint például, hogy ha biztonságos a díszlet, akkor a színész is biztonságban van. Szerinte a biztonsághoz a színészeknek és más színházi dolgozóknak is meg kell tanulniuk, hogy mikor és hol tartózkodhatnak, mert a fejük fölött több száz kilogrammos elemeket kezelhetnek. A színházi világban mindig voltak balesetek, harmincéves tapasztalata szerint most sincs több, mint máskor, csak jelenleg nagyobb a reflektorfény.
Lakatos Gergely megfogalmazása szerint a gerjesztett állapottal érdemes foglalkozni, azon elgondolkodni. Hangsúlyozta, a harminc évvel ezelőtti időszakhoz képest napjainkban elképesztő mennyiségben jelennek meg új technikák, amelyekre a színpadon kell választ adni, ráadásul gyorsan. A munkatempó is nagyobb, mint korábban, ezt a folyamatot létszámbővítés nem követte, tehát nincs több munkavállaló.
Kremcsák János arra hívta fel a figyelmet, hogy a műszaki dolgozók óriási fluktuációja és a képzett dolgozók hiánya is komoly veszélyfaktor, miközben a rendelkezésre álló anyagi kondíciók mellett lehetetlen új munkaerőt találni.
Savanyu Gergely megemlítette, hogy a 35/1997. számú miniszteri rendelet jelenleg is érvényben van. Ez a színházi biztonsági szabályzatról szól és rendkívül részletes, még azt is szabályozza, hogy az ültető hölgyeknek mekkora és milyen felszereltségű öltözőhelyiséget kell biztosítani. A jogszabály sok esetben elavult, de attól még irányadó. Tapasztalatai szerint, a színházak nagy részének működése nem felel meg a rendeletnek, márpedig egy baleset bekövetkeztekor ennek a betartását fogják ellenőrizni. A szakszervezet mindig is azt képviselte, hogy hagyják meg a hatóságnak, hogy vizsgálódjanak, vonják le a konklúziót és ha kell a bíróságok hozzanak ítéletet. „Olyan protokollt kell kialakítani, hogy a médiában ne mehessen végbe vádaskodás, mert ezzel a szakma becsületét ássák alá. A megfelelő szervek megvannak, ehhez kell ajánlatot tenni” – mondta.
Gál Andrea az elhangzottakhoz kapcsolódva elmondta, azt tapasztalják, hogy kevés színházban van felelősségbiztosítás, pedig szerinte a munkát megkönnyíti. Ha nincs, akkor egyezséget kell kötni, de ha nem sikerül megállapodni, a felek bírósághoz fordulnak, az eredmény pedig tetemes kártérítés.
A jelenlévők egyetértettek abban, hogy a balesetek tanulságait le kell vonni, és méghozzá figyelembe véve az emberi tényezőt is, hiszen életek, sorsok, karrierek forognak kockán.
Az előadó-művészeti törvény kapcsán szervezett kerekasztal-beszélgetésen elhangzott, hogy várhatóan az őszi törvényalkotási időszakban sort kerítenek annak elfogadására. Ez azt jelenti, hogy a munka sietős: néhány hét alatt kellene a szakmai szervezeteknek benyújtaniuk módosítási javaslataikat, amelyek száma tetemes. Sokan – éppen ezért – inkább új jogszabályban gondolkodnának. A mára elvetett kulturális törvénytervezet centralizáló törekvéseivel azonban a szakma többsége nem ért egyet. A kerekasztal-beszélgetésen Mácsai Pál az Örkény István Színház igazgatója elmondta, hogy a jelenleg is érvényes jogszabályok nem a szakma egészének bevonásával készültek el. Véleménye szerint: „meghallgatni és komolyan venni egymást, ez lenne a legfontosabb és a legnagyobb munka, amely egy új törvény elkészítésének origója.” A másik alapvetés Mácsai szerint, hogy a jogszabály biztosítsa a műfaji, ideológiai, esztétikai sokféleséget és szabadságot. Megjegyezte: a konszenzusos törvény utópia, de egymás érveinek meghallgatása fontos első lépés volna a kompromisszumos megoldás irányába.
Lendvai György, a Magyar Szimfonikus Zenekarok Szövetségének elnöke szerint a módosított jogszabálynak átlátható és kiszámítható finanszírozásra kell törekednie. Az állami, normatív támogatás összegének mintegy háromszorosát osztják szét előadó-művészeti többlettámogatásként, azonban míg a normatíva teljesítményalapon jár, a többlettámogatás elosztásának szempontjai átláthatatlanok.
A Győri Nemzeti Színház igazgatója, Bakos-Kiss Gábor szerint vannak bizonyos objektív alapok, amelyekben meg tud egyezni a szakma. Hangsúlyozta: két évvel ezelőtt komoly munka folyt a törvénymódosítás kidolgozása érdekében, akkor számos szervezet küldte el a javaslatait, amelyeket most elő lehetne venni. Bakos-Kiss azt is kiemelte: rá kell bírni az intézményeket, hogy betartsák az új törvény előírásait, mert a jelenlegit sem tartják be sok helyen.
Asbóth Anikó a Magyar Bábművészek Szövetségének elnöke egyetértett azzal, hogy az új jogszabály egy tervezhető, kiszámítható és átlátható rendszert biztosítson a finanszírozás terén is. A 2008-as törvényben született egy konszenzus a magyar színházak kategorizálásáról, szerinte azóta senki sem talált ki jobbat, ehhez – az objektív tényezőkön alapuló besoroláshoz – lenne érdemes visszatérni.
A Magyar Táncművészek Szövetségének társelnöke, Fodor Zoltán szerint a táncművészet igen speciális szegmense az előadó-művészetnek, hiszen a táncosok legfeljebb 15–20 évet tölthetnek el a színpadon, amiről nagyon fontos beszélni. Ez az életpálya ugyanis nem összevethető a színházi vagy zenei pályával. Hasonlóan érzékeny területnek nevezte a cirkusz világát is, ezért a törvényben részletesen tisztázni kell a két szakterület ügyét. A táncművészetnek egyetlen dedikált intézménye van: a Nemzeti Táncszínház, ezen kívül akadnak befogadóhelyek, de ezek nem intézményesültek. Így például a szakma nagyobb részének még képzett, speciális tudással rendelkező hátországa sem épült ki.
Mácsai Pál a független színházak helyzete kapcsán elmondta: létkérdés, hogy az állam támogassa ezeket a műhelyeket, mivel a színházi szakma, egyáltalán a színházművészet megújításának helyszínei. Bakos-Kiss Gábor egyetértett azzal, hogy a független alkotói szféra támogatásában a kőszínházaknak is van felelősségük. Győrben például igyekeznek játszóhellyel segíteni a támogatás híján nehéz helyzetbe került alkotói csoportokat.
Az előadó-művészeti törvény módosításáról a találkozón jelenlévő kulturális és innovációs miniszter is beszélt. Hankó Balázs azonban nem sajtónyilvános eseményen szólt a szakma képviselőihez.
A háttérszakmák helyzetéről rendezett beszélgetésen felmerült a szakképzett munkavállalók elvándorlásának problémája, valamint a hiányzó munkaerő pótlásának kérdése. Egyre több színház, vagy művészképzéssel foglalkozó intézmény indít olyan stúdiumokat, ahol a díszítők, technikusok, kellékesek elsajátíthatják azokat az elméleti és gyakorlati tudásanyagokat, amelyek egy olyan speciális területen, mint a színház elengedhetetlenek, de észre kell venni, hogy a képzés nem jelent teljes körű megoldást a munkaerő elvándorlására.
Beszélgetés zajlott a szabadtéri intézmények helyzetéről is, melynek konklúziója, hogy bár programjaik a turisztikai vonzerő növeléséhez nagyban hozzájárulnak, mégsem kapnak központi költségvetési forrást, amely ügyeskedéshez, szemfüles pályázatfigyelők alkalmazásához vezet és teljesen kiszámíthatatlanná teszi a működést.
A nap végén gála keretében adták át a Kaszás Attila-díjat, amelyet idén a 6Szín felterjesztésére, a nézők szavazatai alapján Balla Eszter vehetett át Hankó Balázs minisztertől.
Kép forrása: Szegedi Nemzeti Színház
