azon dolgoznak, hogy az ágazatban ne a „fűnyíróelv” érvényesüljön.
A kulturális szektor a pandémia idején is jó szakmai válaszokat tudott adni, ezért a kormányzat most is számít a szakma javaslataira – jegyezte meg. A kulturális támogatásokról szólva kiemelte: a kultúra tekintetében nem elég azt nézni, hogy az adott program mennyi pénzt termel, hanem figyelemmel kell lenni az elért intellektuális és a társadalmi hatásra is.
Meg kell határozni, hogy mi az állam szerepe a kultúrában: mi az, ami szükséges, de elégséges. A túl nagy beavatkozás sem jó, de az alapellátásnak sem szabad sérülnie – szögezte le Závogyán Magdolna. Hozzátette, a másik téma, amelyet Csák János a „zászlajára tűzött”, a mecenatúra megjelenése a kultúrában. Mint fogalmazott,
központi kérdés, hogy a mecenatúrát hogyan lehet visszahozni.
Az államtitkár kitért arra is, hogy a közgyűjtemények és a közművelődés egy rendszerben tevékenykedik, az előadóművészeti törvény azonban teljesen más logika szerint működik. A kulturális kormányzat elkötelezett abban, hogy a jövőben egységes logika mentén, „együtt mozogjon” a teljes kulturális ágazat – fogalmazott Závogyán Magdolna.
Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház főigazgatója köszöntőjében feltette a kérdést: a színházak meg tudják-e tartani pozíciójukat egy gyökeresen átalakuló világban, amelyben egymást érik gazdasági válságok és látszólag sokkal fontosabb témákra kell költeni.
Azt mondta, a pandémia után nagyrészt visszatért a magyar közönség a színházakba, más országokban nincs ez így mindenütt. „A magyar néző nagyon szereti a színházát, a világ egyik legszínházbajáróbb embere” – fogalmazott. Hozzátette: a nézők azt jelzik, hogy a színházak fontosak, a polgári élet szerves részei,
ezért kell most összefogni, hogy az a kincs, amit a magyar színházi struktúra jelent, megmaradjon.
Forrás: Fidelio.hu, Fejléckép: Závogyán Magdolna a Színház, kultúra, innováció a válságok korában című szakmai konferencián (fotó/forrás: Bruzák Noémi / MTI)